2017. július 4., kedd

Nyugtalanság I.

Az éjszakák teltek egyre nehezebben, a nappalok, még a gyenge fényűek is, elviselhetőbbek voltak.  Amint sötétedni kezdett érezhetően nőtt a feszültsége. Ahogy a hegyről lekúszó köd sűrűsödött úgy növekedett a nyugtalansága. Nem akart már küzdeni ellene, megadva magát csendesen várta, hogy remegő testét elkalandozó gondolatai végig kísérjék az éjszaka álmatlanságtól káprázó útvesztőjén.
Emlékek rohanták meg, amint a sötétség birtokba vette a szobát, örömtelik és félelmetesek. A feldolgozatlan emlékek terhei a szívéig hatoltak, mégsem ezek voltak a legnyomasztóbbak, sokkal inkább lélekölők voltak a fel nem dolgozható történések. Nem véletlen, hogy József Attila Tiszta szívvel verse végig kísérte életét. A nincsen apám, se anyám korábban hittel vallott felkavaró üzenete lassan simult el benne, ahogy erejét vesztette a vers hatása úgy növekedett a feszültsége. Minden igyekezete ellenére sem sikerült rendezni a rendezetlent, ezért lett egyre gyanakvóbb. Ennek ellenére mindig mosolygott. Azon kevesek, akik ismerték tudták, hogy a kényszeres mosolya a hosszú évek összes szenvedését rejtegeti a kíváncsian kutakodók elől. A napi nyugtalanságainak idején leggyakrabban azon gondolkodott, mikortól vált nehézkessé és embergyűlölővé. Abban reménykedett, hogy csupán az elmúlt pár nehezebb esztendő lerakodását kell levakarnia, hogy az éjszakáit megkeserítő feszültségektől megszabaduljon. Amikor őszinte volt magához - nem túl gyakran -, akkor beismerte, hogy az egész tevékenysége önámítás és a nyugodt álmokért vissza kell térni a kisgyermekkoráig. Egyelőre azonban még nem akart mélyebbre gondolni. Inkább vállalta az éjszakák nyugtalanságát.

#Nyugtalansag

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése