2017. szeptember 9., szombat

Nyugtalanság IX.

Hallgattak, amíg kortyolgatták a kávéjukat és élvezték a szobába besütő napsugarakat. A csendet Zoé törte meg.

– Nem igazán ismerjük még egymást – kezdte a halkan a lány – Sok mindent nem tudsz rólam, ahogy én se rólad. Azt tudom, hogy nagyon jó veled. Valamikor évekkel ezelőtt sportoltam. Nem is ment rosszul a ritmikus gimnasztika. Nem könnyű sport, de minden adottságom meg volt, hogy sikeres legyek. Vékony izmos voltam és nem voltak nagy melleim. Igaz azok ma sem nagyok – tette hozzá Zoé öníróniával.

– Ne bántsd őket, nekem pont így tetszenek – szakította félbe a férfi. Közelebb akarta húzni magához a lányt, de az finoman kitért előle.

- Kérlek, engedd végig mondanom, amit szeretnék – kérte komoran a férfit és elgondolkodva folytatta – A kitartásommal és az alázattal sem volt gond. Szerettem az edzéseket, nem zavart, ha egy-egy mozdulatsort több százszor kellett gyakorolnom. Sorra nyertem a versenyeket, az edzőm kemény volt, de a sikereimnek ő is örült. Boldog voltam, nem foglalkoztam a fiúkkal sem, pedig érdekeltek már.

– Mennyi idős voltál akkor – kérdezte a férfi kíváncsian.

– Elmúltam már tizenhat – mosolyodott el egy pillanatra Zoé, majd folytatta a vallomást – osztálytársaim közül a lányok nagyobb része már komoly szexuális tapasztalattal rendelkezett, én pedig csak ábrándoztam a fiúkról. Egyik edzésen beütött a mennykő. Egy szaltó cigánykerék kombinációnak az elején a szaltóból nem tudtam megállni a lábamon, egyszerűen összecsuklottak. Próbáltam felállni, de nem sikerült. Akkor még nem éreztem fájdalmat, azt mondták az adrenalinnak köszönhetően nem éreztem semmit, ám ahogy teltek a percek egyre inkább elhatalmasodott a fájdalmam. A könnyeim potyogtak, éreztem ez volt az utolsó szaltóm, az edzőm mentőt hívott, mert nem tudtam lábra állni. A Sportkórházban felállították a diagnózist, nagyon rosszul hangzott, fáradásos törés az ágyéki csigolyámban. Hosszú hónapokig feküdtem, mint egy darab fa, komplikáció is fellépett, mert a gerincem melletti idegpályát valami elkezdte nyomni, borzalmas fájdalmat okozva a legkisebb mozdulatra is. A gyógyulásom ideje alatt volt időm felkészülni a jövőmre. Úgy döntöttem, ha nem folytatom a sportot, akkor mindent bepótlók, amit miatta félretettem. Anikó, nagy segítségemre volt a terveim megvalósításában – tette hozzá Zoé és kért egy pohár vizet a férfitól.  Amíg várta a vizet, addig becsukta a szemét, azon gondolkodott biztos el kell-e mondania minden kínjának történetét. A férfi nesztelenül tért vissza kezében a két pohárral és egy flakon ásványvízzel, nézte a lányt, akinek szép arcán eddig soha nem látott szomorúságot vélt felfedezni. A férfi köhintett, amitől Zoé visszatért a gondolataiból, kinyitotta a szemeit és rendezte arcvonásait. A férfi odaadta a poharat és töltött a buborékmentes vízből mindkettőjük poharába. A lány, mint egy szomjazó egy hajtással itta ki a pohárból a vizet.
– Nem zavar, hogy Anikóról is kell mesélnem – kérdezte a férfit, aki elgondolkodott.
– Már nem zavar, túl vagyok rajta – jelentette ki a fejét csóválva – A saját hülyeségemért, hogy nem vettem észre mi folyik a hátam mögött, csak magamnak tehetek szemrehányást – összegezte érzéseit a férfi.
– Ennek örülök, mert Anikóról
nem beszélni vétek – jegyezte meg csintalan grimasszal arcán Zoé – Valójában hálásak lehetünk mindketten Anikónak. Neki köszönhetjük, hogy észrevettél. Pedig sok jelet küldtem neked, de annyira szerelmes voltál Anikóba, ha tök pucéran ugráltalak volna körbe, akkor se veszel észre – kacagott fel a lány – Most azonban nem rólad beszélünk, hanem rólam. Anikó egy igazi szuka volt, minden férfi egyszer kellett neki, aztán
újabb trófeára vágyott. Nyilván az újdonság a számodra, hogy a lányokat is szerette, velem is próbálkozott, de nem vágytam őt, így talán azon kevesek közé tartozom, akiket nem kapott meg – dicsekedett Zoé – Apám akkor kezdett el intenzíven inni, amikor velem a baleset történt. Nincs semmi összefüggés a két dolog között, véletlen egybeesés. Utáltam otthon lenni, amikor csak tehettem Anikóval lógtam, aki mindenkitől megvédett csak magától nem. Nem, nem ne gondolj arra, hogy mégis odaadtam magam neki. Annyira gátlástalan volt, hogy nem tudta elviselni, ha valamelyik pasinak jobban tetszettem, mint ő. Mindent bevetett, hogy elhappolja a tőlem a pasit. Képes volt a kocsmában, ahol együtt váltottuk meg péntek esténként a világot, kimenni a kiszemelt pasi után és ott orálisan kielégíteni áldozatát. A módszereivel, ahogy megszerezte a kiszemelt prédát, nem akartam versengeni. Nekem az jutott, akiről ő nem tudott vagy néhány fickó, aki már megvolt neki – Zoé megrázta a haját kért egy újabb pohár vizet, megitta és kijelentette megéhezett. Ajkát csókra kínálta, amit a férfi lágyan, majd egyre hevesebben csókolt, de váratlanul abbahagyta a csókot.
– Akkor most felöltözünk és lemegyünk a sarki étterembe és eszünk valamit – mondta a férfi határozottan és kikászálódott az ágyból, a lány lassan követte.


1 megjegyzés:

  1. Megrázó volt olvasni a sérüléséről, egy álom fájdalmas köddé válásáról. Kiváncsi vagyok hova szeretne kilyukadni az Anikóról való vissza emlékezésről.

    VálaszTörlés