2017. október 10., kedd

Nyugtalanság XI.

Mindketten a gondolataikba merültek. A férfi kettősséget érzett, mérhetetlen dühöt és megmagyarázhatatlan vágyat.
Szerette volna magáévá tenni a lányt, birtokolni és óvni egyszerre. Ugyanakkor érezte, nem tudná a lány vágyait felkelteni. Zoé odabújt a férfihoz, de továbbra is a felhúzott térdei köré fonta a karjait, mint egy védekező kisgyerek. Aggódott, hogy megutálja a férfi. Tudta azonban, hogy a lelkiismerete csak akkor nyugszik meg, ha mindent elmesél. Már késő este volt, amikor Zoé átölelte a férfit kitárva magát felvállalva, hogy elutasítják. A férfi a kétségei ellenére sem akarta eltaszítani a lányt. Magához ölelte a kis elesettet simogatta a hátát. Előbb Zoé aludt el, amikor már egyenletesen lélegzett a férfi is engedett az álomnak. 

Reggel korán ébredtek. A lány zuhanyozni indult, a férfi pedig kávét készített. Tálcára helyezte a gőzölgő nedűket és bevitte az éjjeli szekrényre helyezte azokat. Bögrébe töltötte a kávét, mert az ágyban kényelmesebb abból inni, mint a porcelán csészéből. Zoé még nem végzett a fürdéssel, a férfi kényelmesen elhelyezkedett az ágyban, figyelte a napsugarak játékát a falon és ismét elgondolkozott. Az éjszaka nem mosta ki a feszültséget belőle, még mindig forrt benne a düh, amit csak tovább táplált a megalázottság. Elküldte volna a lányt, mert ilyen múltat és a vele járó gondokat nem akarta és nem tudta felvállalni, ezzel szemben állt a vágy, ami kínzóan hajtotta a lány felé. Olyan volt vele, amit mindig elképzelt. Szerette az illatát, a csókjait, a hangjait és a lelkét, amíg nem mesélte el Zoé, hogy milyen sebeket hordoz a lelkében, addig nem is volt semmi baj.
A lány látszólag vidáman lépett ki a fürdőből, bevetette magát az ágyba és rácsapott a kávéra. Illata egy pillanat alatt kizökkentette a férfit a gondolataiból. A egymásra mosolyogtak, amíg kortyolni kezdték a kávéjukat. Zoé nem érzékelte a férfiből áradó bizonytalanságot. S bár tudta, hogy még a feléig sem ért a történetének, mégis úgy érezte megengedhetnek maguknak egy kis hancúrozást.
Ezzel nemcsak a kielégülést szándékozott elérni, hanem bizonyosságot is akart szerezni, hogy a férfi, a történtek ellenére is vágyja őt. Legszívesebben rávetette volna magát a férfire, de nem kockáztatott. Inkább arcához húzta a férfi kezét és belecsókolt a tenyerébe. A férfi ráhajolt a lány ajkára és finoman végig simogatta a lány érzéki ajkait a nyelvével. Zoé ajkai megnyíltak a kutakodó nyelv előtt és szopogatni kezdte azt. A férfi hamar ráérzett az előjáték ízére és igyekezett megkaparintani a lány nyelvét, hogy viszonozza a csalogatást. A hosszú ideig tartó nyelves játék hevében Zoé felbátorodott és elindult felfedezni a férfi testét. Apró csókokkal hintve meg a mellkasát miközben figyelte a férfi reakcióját. A férfi hirtelen nyúlt le a lányért és felhúzta magához, farkasszemet néztek egy pillanatra, majd a férfi Zoé szemhéját kezdte csókolgatni, amíg a lány megértette, hogy arra kéri a férfi, hogy ne nyissa ki a szemét. Átadta magát a csókoknak, a férfi tovább emelte, hogy végig csókolja a nyakát és a dekoltázsát, külön figyelmet szentelt a lány melleinek. A férfi érezte, amint Zoé beleborzong a kényeztetésbe. Tovább haladt lefelé, egyre feljebb tolva a lányt. Mielőtt elérte volna az ölét hirtelen belemarkolt a lány fenekébe. Zoé felszisszent, de nem állította le a férfit, aki megérezve, a lány ölének nedvességét, megemelte és lassan belé hatolt.
Lassan kezdték a mozgást, nem kapkodták el, de egyikük sem bírta sokáig a lassú vágynyújtó mozgást. Zoé elkezdte riszálni az ölét, majd galoppra váltott, amit nemsokára a vágta követett. Kezeit neki támasztotta a férfi mellkasának és kinyitotta a szemét. Észre vette, hogy a férfi azt a pontot nézi, ahol egybeforrtak. A lányt nagyon felizgatta, hogy a férfi az ölét nézi, amely befogadta és kényeztette a büszkeségét. A vágta gyorsan a csúcsra juttatta mindkettőjüket, a lány önkívületben végig karmolta a férfi mellkasát. A férfi nem vette észre, hogy kiserkent a vére az extázis hevében. Zoé ráborult a férfira és addig ott maradt, amíg benne volt a férfi. Mikor felocsúdtak a lány kisietett a mellékhelyiségbe, a férfi hátát nekitámasztotta az ágy fejrészének és elégedett mosollyal várta a lányt.
Zoé a kielégüléstől kellemes fáradságot érzett, amint visszament az ágyhoz tudta, hogy a történetének folytatását nem odázhatja tovább.

– Azon a bizonyos éjszakát követően, nagyon nehezen tudtam összeszedni magam. A félelem belém költözött. Pár nap múlva Jocó Anikóval üzent, hogy péntek este ismét lesz összejövetel. Anikónak megmondtam, hogy kapja be Jocóét, de én többet nem fogom – folytatta a történetét Zoé – Anikó jót nevetett és kijelentette, hogy bizony ő szívesen fogadja Jocót a szájába, de máshova is. Teljesen felháborított, hogy mennyire nem érzi át a helyzetemet. Elkezdtem kiabálni Anikóval, hogy milyen egy utolsó szemét kurva, de ő csak nevetett és annyit mondott hamarosan te is az leszel aranyom. Akkor értettem meg, hogy Anikó a maga képére akar formálni engem – suttogta Zoé csalódottan.  

– Továbbra sem értem, miért nem tettél feljelentést – kérdezte a férfi egyre haragosabban.  

– Féltem, miért nem tudod megérteni – emelte meg a hangját a lány – azzal fenyegettek, hogy eljuttatják a felvételeket a szüleimhez és a munkahelyemre. Egyedül maradtam és nem fordulhattam senkihez. Anikó látta a vívódásomat és rápakolt egy lapáttal. Felhívta a figyelmemet, ne feledkezzek el arról az apróságról, hogy vele is összemelegedtem, ami szintén látható a felvételeken. Megdöbbentem az aljasságán, de nem akartam, hogy a szüleim meglássák a felvételt. Apámtól nem tartottam, hiszen állandóan az alkohol ködébe burkolódzott, anyámtól sem féltem, de akkortájt derült ki, hogy súlyos beteg.

– Nem is említetted, hogy édesanyád beteg – szólalt meg neheztelően a férfi – Mi baja van?

– Emlékszel, amikor nem tudtam felmenni hozzád, mert Esztergomból hazafelé megszólalt a telefonom, akkor kellett volna szólnom, de nem adtál rá lehetőséget, illetve én sem voltam felkészülve, hogy elmeséljem – adta meg a választ Zoé - Tomika a testvérem telefonált, mert anyu nagyon rosszul lett, apu pedig a szokásos komájában feküdt az ágyon. Rákot diagnosztizáltak anyunál, de túl későn. Már többszörös áttétek voltak a létfontosságú szerveiben. A műtétet nem vállalta senki, egyedül a fájdalomcsillapításra koncentráltak. Tudom, könnyebb lenne, ha anyut kórházba adnánk, de nem bírnám elviselni, hogy ott halljon meg. Ezért Tomikával megállapodtunk, anyut élete végéig otthon ápoljuk. A gondoskodás nagyobb része Tomikára hárul, mivel ő lakik anyuval. Amikor a fájdalmak rohamokban törnek anyura, olyankor szokott felhívni a testvérem, hogy segítsek.

– Nagyon sajnálom, hogy ennyire beteg az édesanyád – bukott ki a férfiből – Biztos nincs semmilyen gyógymód? Külföldön is érdeklődtél?

– Minden hazai specialistát felkerestünk, de senki nem vállalta anyut. A külföldi helyeket nem próbáltuk, mert a társadalombiztosítás nem finanszírozná a gyógykezelést – magyarázta elkeseredve a lány – Létezik egy nemzetközi program, amiben Magyarország is kutat, a molekuláris diagnosztika és célzott kezelés. Sajnos anyunál annyira előrehaladott és áttételes a betegség, hogy szóba sem jöhet az ilyen fajta kezelés. Pedig megkerestük a hazai kutatókat, de ők is esélytelennek látták a módszerük alkalmazását. Azt mondták még jó pár évet kell várni mire az ilyen esetekre is megtalálják a gyógyszereket – legyintett lemondóan Zoé.

– Továbbra sem értem, miért nem fordultál a hatóságokhoz segítségért – értetlenkedett a férfi.

– Nem akartam, hogy anyu állapota romoljon, amikor meglátja a videót. Inkább beleegyeztem, hogy elmegyek Jocóhoz Anikóval – adta meg a választ Zoé a férfi kérdésére – Anikó, amint beleegyeztem, hogy vele tartok, máris kezdte mondani, milyen cuccokat vegyek fel. Kijelentette, hogy bugyiból kettőt is vihetek, de csak a táskámban, mert feleslegesen ne dühítsük fel Jocót. Úgyis látta és fogdosta már mindenedet humorizált Anikó – lábadt könnybe Zoé szeme, amint ismét átélte a történteket. A férfi atyáskodva megsimogatta a lány haját.

– Micsoda egy szemét társaság – tört ki a férfiból a véleménye.

- Anikó elmondta, kicsivel többen leszünk, mint legutóbb, mivel az csak a beavatásom volt. Onnantól kezdve már rendes partnerként tekintenek rám – folytatta Zoé - Aranyszabályként, annyit mondott, hogy töröljem ki a szótáramból a „nem” szócskát. Teljesen felesleges használni, mert a tiltakozás csak felbőszíti a fiúkat és sokkal durvábban veszik el, amit akarnak, mintha engedném nekik. Magyarázta Anikó. Azt is közölte, hogy mivel melleim közel sem mondhatok nagynak, viszont nagyon szépek, ezért felesleges melltartót vennem. Engedd aranyom, hogy csodálják, amid van. Meglátod, ha mindenben a kedvükben jársz, semmiben nem fogsz hiányt szenvedni, dobta be az adu ászt Anikó.

– De hisz téged prostituáltnak akartak, nem vetted észre, hogy milyen fertelmes egy kígyó a barátnőd – dühöngött a férfi és az öklével hol a levegőbe, hol pedig az ágyba bokszolt.

– Persze, észrevettem, de olyan nyomást éreztem, aminek nem tudtam ellenállni – válaszolt Zoé miközben megsimogatta a férfi ökölbeszorított kézfejét – Csak az járt a fejemben, hogy nehogy megtudja anya vagy az ismerőseim, hogy mit rögzített rólam a felvevő. Értsd meg drága, úgy össze voltam zavarodva, mint egy elsőbálozó. Azt reméltem, hogy rám unnak és akkor elfelejthetem az egész mocskot.

– Elfelejteni? Persze, nem akartál szembesülni az igazsággal, inkább a szőnyeg alá akartad söpörni az egész mocskot – hördült fel a férfi.

– Kérlek, legalább te ne bánts – fordult a férfi felé a könnyeivel küszködve Zoé – Nem tudhatod mennyi álmatlan éjszaka kívántam, hogy bárcsak meghalnék.

– Nem bántalak, de bosszant, hogy nem álltál ki magadért inkább lealjasodtál az ő szintjükre – jelentette ki a férfi – Mivel magyarázod, hogy nem tiltakoztál. Talán még élvezted is – fröcsögte a férfi a vélt igazát.

– Magad sem gondolhatod komolyan, amit mondasz. Hallod egyáltalán, hogy mit mondasz – zokogott fel a lány – Kérlek ne szólj közbe, akkor is el akarom mondani, ha neked nem esik jól. Ez most rólam szól és nem kettönkről. Majd, ha rajtad lesz a sor, akkor kíváncsian, megértéssel hallgatlak. Ezt azonban elvárom tőled is – keményítette meg a hangját Zoé.

– Bocsáss meg, dehogy akartalak megbántani. Csak annyira feldühített, amit meséltél, hogy elvesztettem az önkontrollt. Hagyjuk mára a vallomást. Rendeljünk valamit enni és nézzünk meg egy filmet, ami feloldja a feszültségünket – javasolta a férfi. Zoé megkönnyebbülve bólintott, mert a történetének olyan része következett, amit ilyen idegállapotban a férfi biztos nem fogadna el.




1 megjegyzés:

  1. Nehéz lesz megemészteni, megérteni meg pláne nehéz lesz a férfinak, hogy mennyire mocskos dolgokba hagyta magát belesodorni Zoe. Vakon belesétált a zsarolásba. Szinte már azt érzem, mint a férfi, hogy talán nem is volt annyira ellenére a dolog, és mit nem mondott még el! Kiváncsian várom a vallomás végét és a férfi reakcióját.

    VálaszTörlés