ami nem enged
utat az örömnek. Az irigykedőnek résen kell lennie, hátha az irigyeltek valamivel többhöz vagy szebbhez jutnak. Az irigykedő kezdetben még azzal ámítja magát, hogy az irigység hasznos, mert motiválja a jobb teljesítményre. Ám ez csak önámítás, hamis igazságérzet. Az irigykedő mélyebbre és mélyebbre süllyed az irigységébe, lassan elveszíti a realitás érzékét. Nem veszi észre, hogy irigysége tovább tart, mint az irigyeltek öröme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése