BARÁTOMNAK

Este még reménykedtem, hogy csak elcsaptad a gyomrod. Reggel még kimentél a helyedre, látszott nem vagy jól. Nem szóltál, megfáradt öregként helyedre vánszorogtál. Ígértem sietek haza, ha nem leszel jobban, akkor elmegyünk az orvoshoz. Tudod, ő mindig segít - magyaráztam.

Sok mindent megéltünk, az együtt töltött tizenhárom esztendő, már egy házassággal felért. Most mégis magamra hagytál, pedig idén veled akartam ugrani a Szent-Iván éji tüzet, hiszen az eltelt évek alatt Te lettél a legkitartóbb barátom. Elkéstem, ne haragudj érte!

A sok közös emlékkel gazdagabban érkezel az örök vadászmezökre. Emlékszel, mikor még naponta elkísértél a dolgozóba, megbújtál az asztalom alatt, de arra mindig ügyeltél, hogy a nagy iroda közepén végezd a dolgodat, hogy apa büszke lehessen rád. Később naponta jártunk a Gesztenyésbe, nem volt olyan, aki ne szeretett volna, pedig élen jártál az ürülékevésben. Külföldön is voltunk megjártad Ausztriát és Erdélyt, ott is barátokra leltél. 

Öregségedre saját kertrészt kaptál, ahol kedvedre garázdálkodhattál, bár soha nem okoztál kárt szándékosan, ám a fénykori 30 kilóddal simán megfektetted a paradicsomot és kilapítottad az epret. Együtt öregedtünk, még a látásunk is egyszerre romlott, a hangod viszont az utolsó előtti napig öblösen szólt. A szomszédok bosszúságára, pedig Te csak elmesélted, ami történt, amíg senki nem volt otthon. Csendes lesz már a kert és az éjszakai ajtókaparást is már csak álmomban fogom hallani. 

Köszönöm, hogy társaddá fogadtál, igazi kalandot éltünk! Isten veled, Panna!