szabályrendszeren alapszik, amely a tudás gyarapodásával egyre inkább veszít az értelméből. Nem véletlen, hogy az erkölcsi botlás és a tudásvágy kapcsolata már az első emberpárnál tetten érhető. Azóta a különböző csoportok és társadalmak, különböző előítéletek, tiltások és félelmek alapján állítják fel a maguk etikáját. Míg a kannibál nyugodt lélekkel fogyaszthat embertársa húsából, addig más csoportoknál ez a cselekedet áthágja az erkölcs határát. Az emberölést, amit bűnnek tekintenek békeidőben, háborúban hőstettnek nyilvánítanak. Az erkölcs rákényszeríthető a társadalom tagjaira: szabályokkal, törvényekkel vagy büntetéssel. De a kényszerrel erőltetett szabályok nem adnak tartást, előbb vagy utóbb lázadáshoz vezetnek. A belsőből fakadó erkölcs viszont meghatározza az embert. Minden alkalommal, amikor az adott társadalom tagjai közül valaki erkölcsileg megbotlik, az egész társadalom egy picit közelebb kerül az erkölcstelenséghez. Ezért folyamatosan és rugalmasan alakul, változik az erkölcs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése