NAPI AGYALÁS 100. Számomra mindig bűvös szám volt a száz. Kerek és mégis elérhető.
Gyereknek rossz evő voltam – bárcsak maradtam volna –, hogy többet egyek, nagybátyám mindig mérte a magasságomat, az első százast még megugrottam, ám a második derékba tört valamivel a háromnegyed száz alatt. Azóta már nagybátyám fentről figyeli, oldalán nagynénémmel, hogy újabb százas rekordot döntök, de már nem magasságban, hanem súlyban.
Az első uszodai sikeremnek is köze van a százhoz. Elsőnek csaptam be a célba száz mellen, amiért nyakamba aranyérmet akasztottak. Az első százas sikeremet még sok követte, de az elsőn nyert érem százszor fényesebben ragyog a többinél. Sok száz helyen éltem, még Százhalombattán is egy rövid ideig, hogy ezt a százast is kipipálhassam. Az első bírságomat is a bűvös számnak köszönhettem, amikor a hatvanas táblánál százzal vigyorogtam a kamerába. Díjazták is a rend dicső őrei és százezerrel lett kevesebb a számlámon. Remélem, a századik NAPI AGYALÁSOMAT legalább százan elolvassák. Megígérem, ha olvasóim száma túllépi az ezret, akkor az ezresről is írok néhány gondolatot, ha még százas leszek.
Még sok száz napi agyalást szeretnék olvasni, kiváncsi lennék arra az ezresre is!😃
VálaszTörlés