Magamról

Aki előadást  fotóz, az félszemmel az  objektíven keresztül a darabnak csak  a  töredékét látja. Ezért sokszor  megnézem fényképezőgép nélkül is a darabot.  Többször rajtakaptam  magam, hogy  olyankor is lenyomom  a nem létező  exponáló gombot.   S míg a fotós félszemmel nézi az előadást, addig az írástudó először két  szemmel szétnéz, hogy információkat  szerezzen. Átadja magát az  eseményeknek, de tevőlegesen nem  vesz  részt azokban. Amikor  rendelkezik kellő  tudással és  alázattal, onnantól kezdve két  szemmel befelé néz. Befelé, hogy ne  befolyásolja semmi a papírra vetett gondolatait. Befelé, hogy önmagát adja. Befelé, hogy megmutassa, mi lakozik benne.  Egyik mesterség sem űzhető a másik látásmódjával. Ezért sosem törekszem, hogy fotográfusként írjak és arra sem, hogy íróként fotografáljak.