szembe találkozik vele. Nem kerülhető ki, részesülni kell belőle, át kell élni. Igazán gyászolni csak magányosan lehet, akárcsak imádkozni. Minden gyászban egy darabját elveszíti a gyászoló. Nincs két egyforma gyász, ezért nem lehet megmondani a gyászolónak, hogyan gyászoljon. A gyászt fel kell dolgozni, el kell fogadni és akkor már csak az üresség marad a fájdalom helyén. A gyász is az élet élményeinek egyike, ha nem is a legkellemesebb. A gyászoló beszédében több a múlt idejű ige, mint a jövő idejű. Amikor ez felcserélődik, akkor kerül helyére a gyászoló. Ezt követően néha felütheti fejét az önsajnálat és a bűntudat, de ez már a lábadozás időszaka. Aki mindezeken már túl van arról kijelenthető, hogy már felnőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése