a nyeregben a Kissomlyó- és a Nagysomlyó között. Hallani vélem a zarándokokat, amint szaggatottan veszik a levegőt a Jézushágó meredekén kaptatva. Éneküket a viháncoló szél befújja a fenyők közé, amelyek susogásukkal járulnak hozzá az imákhoz. Látni vélem a Kegytemplomtól végeláthatatlan sorokban kígyózó embertömeget. Dideregve állok pokrócba burkolózva, a virrasztástól vöröslő szemmel várva, hogy megpillantsam a felkelő napban Babba Máriát, a napba öltözött asszonyt. Ám mielőtt megláthatnám, álmom szertefoszlik és hideg verítékben fürdök. Orromban még pár pillanatig benne érzem a fenyők illatát, a szívem szenvedő vágyódással teli és arcomon már nem csak a veríték csordogál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése