NAPI AGYALÁS 84. "Bajban vagyok! Engem nem akar megerőszakolni senki" - hallom barátom gyermekének szájából kitoluló mondatokat. Egy percre elkapott a harctéri idegesség, majd belegondoltam. Milyen egyszerű a világ, ha nincs szenzáció, hát kreáljunk egyet, kettőt, sokat….
A felelősség vállalásról, azonban senki nem beszél.
Találkoztam már olyan nőkkel, akiket megerőszakoltak. Jelentem egyik sem attól roppant össze idegileg, mert egy petyhüdt nemi szervre kértek tőle egy puszit.
Az általam ismert megerőszakoltak egyike sem állt ki a nyilvánosság elé a történetével. S miért nem, mert szégyellték, amit tettek velük.
Csendesen megbújva álmatlan éjszakák idegőrlő csendjében próbálták megemészteni ami velük történt.
Nem gondolom, hogy a zaklatás és az erőszak közé egyenlőséget kell tenni.
Azt sem gondolom, hogy hallgatni kell az egyikről vagy a másikról.
Azt gondolom ez nem közügy, amivel példát kell mutatni tizenéves gyerekeknek.
Tessék kérem feljelentést tenni, ha valóban megtörtént esetekről van szó és az ítélet után a barátom gyermeke nem fogja azt gondolni, hogy akkor lesz ismert és sikeres, ha megerőszakolják.
Felháborító és szomorú, hogy ilyenek megtörténnek, de valahol meg is értem az áldozatok hallgatását, mert sok esetben, még őket támadják, vonják felelősségre, állítják pellengérre, hogy maguknak köszönhetik, mert hogy viselkedtek, esetleg milyen ruházatot viseltek. Ezzel kihívva maguk ellen a sorsot. De, nem pár száz évvel ezelőtt élünk, hogy nyakig burkoltan kellene járnunk. Ez a szóban forgó lány meg ne vágyjon ilyenre feltűnési viszketegségből. Örüljön neki, ha elkerüli egész életében egy ilyen ocsmány cselekmény.
VálaszTörlés