2017. október 5., csütörtök

MAGÁNYOSSÁG

NAPI AGYALÁS 65. Korunk egyik népbetegsége a magányosság. Érintheti az idősebb és a fiatalabb korosztályt, nemtől függetlenül.
A hatvanas évek felszabadult mindenkit szerető, elfogadó és befogadó szellemisége kihalni látszik.

Marad az egzisztenciális félelem, ami lassan mentális félelemmé alakul.

Míg az idősebb korosztály igényei a kor előrehaladtával csökkennek, addig a fiatalok igényeit a depresszió csökkenti a minimálisra. Sokuknak elegendő, olykor megterhelő a levegővétel is.
Mivel az ember társas lény, ezért a magányt nehezen viseli. Különösen nehezen, amikor fiatalon a hormonjai egyfolytában csúcsra járatják.
A magányosságnak számos következménye lehet: torzuló személyiség, túlzott sporttevékenységbe menekülés és elfordulás az emberektől.

Ez utóbbiak időskorban bosszút állhatnak a társadalmon, mert annak tagjai a felelősök mindenért.

Súlyos teher mindenkinek, hogy nem nemzenek utódokat, akiknek hiánya a társadalom elöregedéséhez vezet.

Jó hír, a magányosság gyógyítható! Amennyiben az érintettek is közreműködnek és nem félnek élni az életüket.  

1 megjegyzés: