2017. december 7., csütörtök

RABSÁG

NAPI AGYALÁS 121. Bebörtönözve önmagát, rettegve várja,
hogy megmentsék. A tétlen várakozás alatt arca elveszőben. Szétcsúszott énje képtelen szembenézni a valósággal. Félelme annyira megbénítja, hogy sem jártányi ereje, sem gondolatnyi nem marad.
A megjelenése segélykiáltás, amit kevesen hallanak. Önmaga áldozataként menekül a depresszió mélységeibe. Rabságából magának kell kiszabadulnia, mivel börtönének kulcsa a lelkében van.     



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése