tanultakat követik, fiúk az apákat, lányok az anyákat. Minden új generáció magáévá teszi az ősök hibáit és erényeit. Manapság divat az elődök elutasítása, nem kóser követni útjaikat. Elutasítják az ősök félelmét és a vágyaikat. Nemes cselekedetnek tűnhet a saját énkép felépítése, a gondok ott kezdődnek, ha csalódni kell az elutasításra épített énképben. Egy hirtelen lázadástól vezérelve lecserélhetők a szülői minták, ám nem tudható hova vezet az új út és létezik-e visszaút az otthon melegéhez? A tékozló fiú bibliai példája mutatja, nem új keletű az elődök elutasítása és a saját útkeresés. Azt erősítve, szükségszerű a drasztikus leválás az elődökről, elvetve a hagyatékbéklyókat, amik csak akadályozzák a helyes út megtalálását. A tékozló fiúnak volt visszaút a családfő szeretettel fogadta vissza az eltévelyedettet. A szülőknek nem feladata, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsen. Támogatni kell az ifjakat, hogy a saját ítélő erejüket és felfogóképességüket használják. Hagyni kell, hogy saját szemükkel nézzék a világot. Ne a szülők igazságainkban higgyen az ifjúság, hanem a szülők személyiségében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése