nem volt még nyertes pozícióban. Akinek egyszer is akasztottak már a nyakába érmet, tudja milyen munka felérni a dobogóra. S amikor megelőzik, akkor nem a győztesre haragszik és kiállt kígyót és békát, hanem átgondolja, hol és mit hibázott, majd készül a következő megmérettetésre. Azonban, aki mindig a vesztes oldalon tartózkodik, megkeseredik és nem tud segítség nélkül kikeveredni a baljós gondolataiból. Persze ez nem azt jelenti, hogy szeretni kell a győztest. Ám aki emelt fejjel tud veszíteni, annak még van esélye kikeveredni a vesztesek sorából. Ahogy a klasszikus írta: „De hát az ember nem arra született, hogy legyőzzék – mondta. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése