hogy rámosolygott, a másik pedig visszamosolygott. Majd egymás szemébe kapaszkodva mosolytáncra perdültek és érezték megbékéltek. Később feltűnt nekik, hogy mosolyuk ráfagyott arcukra, de nem bánták, mert végtelen jóérzés árad szét bennük. Számukra a mosoly annyit jelentett, mint virágnak a napfény. Ekkor jöttek rá, az út mentén elszórt mosolyok értéke felbecsülhetetlen. Felismerték, mosolyogva minden könnyebben megy, még akkor is amikor semmi kedvük hozzá, intenzíven mosolyogva, jobban érzik magukat. Sokan gondolják, amikor az emberek folyamatosan mosolyognak, valamit titkolnak. Pedig pont ellenkezőleg, a lelki békéjük ül ki az arcukra. Persze léteznek hamis mosolyok, amiket azért lehet tetten érni, mert nem váltanak ki más emberből mosolyt.
S kik ők? Nem számít, mert a személyek szabadon behelyettesíthetők.
Ez de szép lett!
VálaszTörlés