egy rosszindulatú támadást, mint egy jóindulatú segítséget. A rosszindulatú számít rá, hogy védekezik a megtámadott, tehát bátran szembe lehet szállni vele. A jóindulatú azonban elvárja, hogy feltétel nélkül elfogadják, különben megsértődik és a sértett ember veszélyes. Az elfojtott indulatok, mindig az elmékből törnek elő, amikor az ember ellenáll a belső kísértésnek, ami az elfojtott szexualitásból és/vagy az elnyomott mohóságból táplálkozik, akkor elegendő időre van szüksége, hogy felismerje a saját elméjének lázadását. Az indulatok hőfokát a rájuk adott reakciók fejezik ki. Amikor a belső indulat nem túl erős, azaz elviselhető, akkor el kell viselni. Indulatból nem szabad vitába keveredni, mert biztos a vereség. Amennyiben az indulat elhatalmasodik félre kell húzódni, és egyedül kell dolgozni az én-építésen. Az indulatos ember sok olyat mond dühében, amit nem gondol komolyan, mégis nagy fájdalmat okoz, ami örök nyomot hagyhat. Aki el akarja kerülni, hogy az indulatai vezéreljék cselekedeteit, annak meg kell tanulni uralni az indulatait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése