ami gyakran nagyobb örömöt okoz, mint a megszerzése. Amikor az öröm túlárad ártalmatlan, ám figyelmeztet a józanság határának elérésére. Az öröm mindig a belsőből, a lélekből fakad és az arcizmok akaratlan mozgása jelzi a jelenlétét. A fájdalom és az öröm nem állnak távol egymástól, olykor a fájdalmakból születnek a legkülönösebb örömök, amiktől kiáltani kell és könnyeket hullajtani. A meg nem osztott öröm kialszik mielőtt beteljesülne. Bár az öröm sosem tart örökké, mégis méltatlan, hogy az önzés miatt meg sem születhet. Az öröm tápláléka a szeretet, amitől az öröm meg akarja mutatni magát, nem másért, mint a megosztás öröméért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése