háttérbe szorít. Kilépni belőle komoly erőfeszítést kíván, mivel elkényelmesít, majd ellustít. Akik születésüktől fogva a védett komfortzónájukban hempergőznek, azoknak a fejlődése lelassul, sőt meg is áll. Hiszen a komfortzónában az élet nem kíván semmilyen erőfeszítést. Ezekben az esetekben kezdődik meg az érzelmi elsívárosodás, az élmények hiányában nem alakulnak ki se jó, se rossz tapasztalatok. Az önnön határok feszegetése, annyira rémisztő, hogy meg sem kísérlik átlépni. Kitörni nehezebb a komfortzónából, mint elkerülni azt, de nem lehetetlen. Meg kell ragadni minden lehetséges alkalmat, ahol élmények gyűjthetők, mert az élmények mindig arra sarkalnak, hogy újabbakat szerezzenek. A képzelt és valós határok feltérképezése felkínálja a lehetőséget, a határok kiterjesztésére. Ettől kezdve legyőzhetők a félelmek, amik a komfortzónában tartják az áldozataikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése