2017. június 24., szombat

Tüzes éjszakán

Lobogó tűzből táplált zsarátnok
izzik sejtelmes nyárközép éjszakán, barátságokat pecsételendő ősi hagyományt igézni jönnek rég nem látottak. Ilyentájt rendre elmerengek beválthatatlan adósságaimon. Mennyi alkalmat szalasztottam el, amikor a felém nyújtott kezeket visszautasítva mást keresve ugrottam át a tűzön. Remélve, hogy örök barátságot pecsételek meg.
Tettem ezt, mert napjainkban egyre nehezebb felismerni az igaz barátot. Álarc mögül mosolyognak az emberek egymásra, nem tudható, hogy mi van az álca mögött. Éppen ezért Szent Iván éjszakáján, egyszer egy évben, egyáltalán nem mindegy kivel valósul meg a tűzugrás. Levéve az álarcot, szemet becsukva csak a szívvel látva kell keresni az ugrótársat. S ha a szív nem csap be - miért is tenné - akkor életre szóló társat választhat kéz a kézben, aki bátor ezen a sejtelmes tüzes éjszakán.

2 megjegyzés: