Nem testékszerek, hanem ékszer-testek, nem előre gyártott pózok, reklám-szlogenek, hanem a mozdulat önfeledt öröme, ősi tánc. Nők, a maguk fenségében, alázatában, és nem púderfelhő, tűsarok, dekoltázs-erotika. Érzéki szenvedély, de nem önpusztító, koncentrált energia, de nem fékevesztett. Nem a „második nem” elnyomottjai, emancipálódni vágyó feministák, s nem is
seprűn lovagló boszorkányok, szárnyas angyali lények, hanem létező ember-társaink, „hitvesek és barátok”. Mindenekelőtt azonban művésznők, médiumok, igazságnak, szépségnek közvetítői.
Négy táncosnő önmagáról vall, a nőiség, a nőiesség kihalófélben lévő titkaiba vezet be. Tudásuk, művészetük – a fosszilis anyag – lehetőség a reprezentációra, megelevenítésre. Táncukban ősmaradványok nyomaira lelhetünk, melynek regisztrálása, „leltárba vétele” nem az
archeológusok dolga.
Szereplők: Bonifert Katalin, Bodor Ildikó, Maros Anna, Mándy Ildikó, Juhász Zsolt
Jelmez: Túri Erzsébet
Látvány: Lendvai Károly
Rendező-koreográfus: Juhász Zsolt
:))
VálaszTörlés