Gépszíj

Bizonyára többen ismerik azt a bizonyos gépszíjat, ami ha elkapja az embert, akkor azt olyankor teszi, amikor a legkevésbé kívánatos. Persze semmikor nem kívánatos, de amikor jön, akkor biztos, hogy valami nagyon fontos feladat közepébe rondít bele.  Hát nálam telibe talált, a határidős munkáim hajrájába érve, egyik este már éreztem, valami nincs rendben. Mintha a derekamban, vagy inkább a vesémben lenne a góc gondoltam a felerősödő fájdalmak közepette. Gyors elhatározással elvermeltem magam a vackomba, hogy reggelre biztosan kialudjam a rosszat magamból. A hajnali derengés, no meg az ébresztőóra figyelmeztetett a kötelességemre: dologidőben nem henyélünk az ágyban. Az ilyenkor megszokott lendülettel próbáltam kipattanni az ágyból, ám meglepetésemre úgy lefejeltem a falat, hogy csak kongott. Éreztem mozgáskoordinációs nehézségeim vannak, de ekkor csak arra gondoltam, hogy a napok óta cipelt fáradság uralja a testemet. Ám a valóság ennél sokkal rosszabb volt. Pizsamámból facsarni lehetett az izzadságot a hideg pedig kegyetlenül rázott. Miután rendbe szedtem magam rájöttem, hogy még autóval is csak imbolyognék az úton.  Így történt, hogy visszafeküdtem és megadtam magam a kórságnak. Nagyon ritkán van lázam, ha elkap, akkor viszont közelebb van a negyvenhez, mint a harmincnyolchoz. Délutánra felsejlett bennem az orvosi rendelő képe, de igyekeztem elhessegetni. Ám feleségem, a munkahelyi konzultációkat követően, ellentmondást nem tűrve vitt el az urológiára, mivel időközben megbizonyosodtam, hogy nem a derekam okozza a nehézségeket. Mentem, mint birka a vágóhídra, nem kérdeztem, nem beszéltem csak a rám váró tortúrára gondoltam. A vizsgálatot nem részletezném, megtörtént minden, amit egy urológia vizsgálaton történnie kell. Egyetlen örömöm, hogy a doki kizárta a vesekövet. Biztos, ami biztos a gyógyszerek mellé teljes labort és röntgent is előírt. S itt megint közbeszólt az a bizonyos gépszíj. A laborban kiderült, hogy egyetlen asszisztens vette a vért, így a várakozóktól nem lehetett közlekedni a rendelőben. Persze a soron kívül érkezőket ez nem zavarta. Az egy órányi várakozás után végre sikerült meggyőznöm a kedves asszisztenst, hogy ne a kézfejemen keressen vénát, mert azt nagyon rosszul viselem. Megcsapolva beültem a röntgen elé, ahol számos új tapasztalattal gyarapodtam. Bár koromat tekintve már nem igazán tervezem, hogy gyermeket nemzek, de a háromszor megismételt röntgenfelvétel miatt felmerült bennem, hogy ez már nem rajtam múlik. Az antibiotikumok ellenére állapotom mondhatni nem igen változott. Hol a hideg rázott, hol a hideg veríték vert ki. A gépszíj azonban még mindig nem engedett a leleteimet megkapva kiderült, a mintegy húsz-egynéhány vizsgálandó érték háromnegyedénél az a szöveg állt, hogy NEM ÉRTÉKELHETŐ. Az értékelhető eredmények felénél, olyan magas értékek jelentek meg, amelyek életellenesek.  Ez volt az a pillanat, amikor megvilágosodtam, eszembe jutott, hogy kinek korai halálhírét keltik, az hosszú életű lesz a földön. Ezért zokszó nélkül vettem az újabb antibiotikum kúrát és az újabb labor beutalót. Feleségem jóvoltából megkaptam a megfelelő mennyiségű probiotikumot is, aminek hála a bélbolyhaim egészségesen növekedte
k. Azon gondolkodtam, milyen módszerrel lehet a túlnövekedését megakadályozni. Hogy a kieső keresetemet pótoljam, elkezdtem tervezni egy bélboly nyírót. Amíg elkészül, addig igyekszem elkerülni a gépszíjat és komolyan venni a figyelmeztető jeleket.