A szőnyeg

Ez az a szőnyeg, ami minden évben lenyűgöz. S bár kárászéletű, ennek ellenére vagy éppen ezért évről évre hosszasan felkészítem a lelkem, hogy befogadja az üzenetét. Számomra a legemlékezetesebb Úrnapi virágszőnyeg a 2012-es esztendő júniusában pompázott. A Budaörsi Passió éve volt, amikor város apraja-nagyja igyekzett kivenni a részét a Kőhegyi varázslatban. Sokan az éjszakába nyúló utolsó előadás követően már haza sem mentek a hűvös hajnal ellenére - tudván dolgukat - kissé fátyolos szemmel, mégis rendíthetetlenül segítettek előrajzolni a virágszőnyeg mintáit és az álmosságtól kissé remegő kézzel igazították el a mintákba kívánkozó virágszirmokat, leveleket. A korai órákban hirtelen rájuk törő fáradságukat jókedvvel és a belsőt melengető itókával űzték el. Mire melengető sugaraival ébredezni kezdett a nap, rácsodálkozhatott a teljes pompájában díszlő alkotásokra, amelyek szebben mutattak a legdrágább kézi perzsánál.

A passió alkotóira, színészeire, segítőire és statisztáira azonban várt még egy utolsó utáni fellépés. Mindenki magára öltötte a jelmezét és a körmenethez csatlakozva végig vonultak a virágszőnyegen. 
Fotósként lehettem jelen és megörökíthettem, amint „Jézus” (Őze Áron) az „Angyallal” (Rost Andrea) karonfogva mezítláb követte az oltári szentséget. 

Őket pedig római katonák, kufárok és a zsidó nép kísérte a templomba. Időutazás volt ez, a templomunkban római fegyveresek álltak az "Angyal" és "Jézus" mögött, a minden hájjal megkent kufárok és fariezusok pedig áhítattal hallgatták a Úrnapi áldást, a padsorok között, pedig mozdulni sem lehetett a statisztáktól.

El tudják képzelni, milyen különleges érzés kerítette hatalmába a híveket, amikor a római katonák lándzsáikkal bevonultak, követve „Jézust”? Akiknek nem adatott meg, hogy lássa ezt a különleges eseményt, azoknak ajánlom, hogy a közelgő 2018-as Europassió zárónapján látogasson el Budaörsre. Hátha megismétlődik a csoda.