2018. május 11., péntek

ÁLOMKÉP

NAPI AGYALÁS 259. Legutóbb újra hajótöröttként
hánykolódott élete viharos tengerén. Nem volt szokatlan az érzés, ám ez maradandó nyomot hagyott. Körülötte egyetlen kapaszkodó sem volt, taposott a lefelé, ám nyalni képtelen volt felfelé. Ilyen egy büszke ember, hiába követnek el ellene minden aljasságot, a tartása megmarad, még a kínzó isiász is csak félig hajlította meg. Igyekezett felszínen maradni, amikor egy örvény lerántotta a mélybe. Pedig azt gondolta ennél már nem lehet mélyebbre süllyedni, de tévedett. Összeszedte minden erejét és megpróbálta a lehetetlent, feljutni a lélekvesztőbe, hogy ismét békésebb vizekre evezhessen. Már-már azt hitte sikerül a menekülés, ám egy előre nem tervezett görcs csomóba rántotta mindkét vádliját. Esélytelen volt, így a végelszámolás gondolatát vette elő, amikor egy szalmaszálat pillantott meg. Égi jel gondolta és belekapaszkodott. Az élni akarás egyre vastagabbá hizlalta a szalmaszálat és egyszer csak élete tengere kisimult ő pedig jó hereként ismét kereste a királynéját, akit megtermékenyíthet. Ám utóbbira nem került sor, felébredt.  S bár a hullámok összecsaptak ébren is felette, de tudta lesz segítsége, ha lesz még feladata.

#napiagyalas #istevean

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése