2018. május 11., péntek

ÁLOMKÉP

NAPI AGYALÁS 259. Legutóbb újra hajótöröttként
hánykolódott élete viharos tengerén. Nem volt szokatlan az érzés, ám ez maradandó nyomot hagyott. Körülötte egyetlen kapaszkodó sem volt, taposott lefelé, ám nyalni képtelen volt felfelé. Ilyen egy büszke ember, hiába követnek el ellene minden aljasságot, a tartása megmarad, még a kínzó isiász is csak félig hajlította meg. Igyekezett felszínen maradni, amikor egy örvény lerántotta a mélybe. Pedig azt gondolta ennél már nem lehet mélyebbre süllyedni, de tévedett. Összeszedte minden erejét és megpróbálta a lehetetlent, feljutni a lélekvesztőbe, hogy ismét békésebb vizekre evezhessen. Már-már azt hitte sikerül a menekülés, ám egy előre nem tervezett görcs csomóba rántotta mindkét vádliját. Esélytelen volt, így a végelszámolás gondolatát vette elő, amikor egy szalmaszálat pillantott meg. Égi jel gondolta és belekapaszkodott. Az élni akarás egyre vastagabbá hizlalta a szalmaszálat és egyszer csak élete tengere kisimult ő pedig jó hereként ismét kereste a királynéját, akit megtermékenyíthet. Ám utóbbira nem került sor, felébredt.  S bár a hullámok összecsaptak ébren is felette, de tudta lesz segítsége, ha lesz még feladata.

#napiagyalas #istevean

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése