LÉLEKCSAPDÁBAN IV.

Részlet a Lélekcsapdában című 

regényemből, ami 2011-ben jelent meg.

- Jó estét Péter! Remélem, nem baj, ha így szólítom - rángatta vissza a jelenbe a múltban merengőt az intézet gyógytornásza. - Balogh Emese vagyok, sokat fogunk együtt dolgozni. Remélem, nem bán­ja - mosolygott Péterre, miközben megfogta a férfi jobb kezét és megemelte, majd elengedte. A kéz tehetetlenül zuhant vissza az ágyra. - Ígérem, egy hónapig sem fog tartani, amíg ismét használja az izmait. Persze csak akkor, ha maga is akarja és együttműködik velem. Ugye, segít nekem? - kacagott kérdően Emese, miközben Pé­ter szemében kereste a választ. Péter szemével jelezte, mindenben számíthat rá a gyógytornász. Emese látta, hogy a férfi akaratával nem lesz gond.

Péter körbenézett, és két másik fiatal nőt pillantott meg. Editet felismerte, rábízta a főorvos, hogy figyelje a gyógyulását.

-    Marosi Kata vagyok, én segítek feldolgozni a traumát - vette át a szót a harmadik nő -, eleinte naponta találkozunk, és ahogy vissza­tér az emlékezete, ritkítjuk a találkozásokat - fűzte hozzá, miközben a zsebébe tette a kezeit. Kata, a pszichiátria legfiatalabb terapeutája nem hordott fehér köpenyt. Szeretett sportosan lazán öltözködni. Bő nadrágot és combközépig érő virágmintás tunikát viselt, mint egy hippi. Lábára lapos bőrszíjas szandált húzott, göndör hajába színes pamut­szalagra fűzött fagyöngyöt tűzött. Ennek ellenére határozott fellé­pése és magabiztos átható tekintete tiszteletet parancsolt. Péter „Lát­szat Csal kisasszony” névre keresztelte a lélekgondozót.

-    Holnap először Emese veszi kezelésbe, hogy megmozgassa - vette át a szót Edit, miközben ellenőrizte Péter vérnyomását. - Már hat hónapja fekszik itt. Az izmai annyira legyengültek, hogy mozdítani sem képes a végtagjait - magyarázta Péternek a fiatal rezidens.

Péter szemeit kikerekítette jelezve, hogy kíváncsi, mi történt vele. Ám Edit nem nézett rá. Péter csalódottan vette tudomásul, hogy nem sikerült megtudnia, miért került ide.

Oldandó a növekvő feszültségét, képzelt tulajdonságokkal ruházta fel a három nőt. Régi játéka volt, hogy az ismeretlen emberekről meg­jelenésük és viselkedésük alapján megpróbálta kitalálni, milyen lehet a magánéletük, milyen tulajdonságaik vannak. Az évek során sokszor becsapták a benyomásai, ám ettől még izgalmasabbnak tartotta a já­tékot. Sőt, idővel kifinomultak az érzékei, és egyre inkább a valóság­hoz közeli tulajdonságokat aggatott a mit sem sejtő alanyaira. Élvezte ezt az időtöltést, legalább annyit profitált belőle, mint amennyi kelle­metlenséget el kellett viselnie a téves beskatulyázások miatt.

Edittel nyitotta a sort. Mielőtt a belsőt kezdte öl­töztetni, alaposan szemügyre vette a megjelenését. Azonnal ész­revette, hogy az orvosi nadrágot, inget és a köpenyt úgy válogat­ta össze, hogy a lehető legtöbbet takarjon az alakjából. Pétert nem tévesztették meg a túlméretezett ruhák, nagy gyakorlata volt átlátni a ruhákon. Érték ugyan kellemetlen meglepetések, de legtöbbször a szakértői szemek, mint röntgen pásztáztak a ruha alatt. Megállapította, hogy a lány teste annyira arányos, hogy azt biztosan nem plasztikai sebész igazgatta szilikon pár­nákkal és befecskendezésekkel. A világos haj rövidre nyírva lát­tatni engedte nyakának kecses ívét, és a pihéken megcsillant a szűrt lámpafény.

A férfi melankolikusan vette tudomásul, hogy a korábbi vágyai nem jelentkeztek a testében, amíg Edit alakját felmérte. Fiatalabb korában gyakran viccelődött, hogy a szexuális vágy múlása nem tragédia. Sokszor hangoztatta „legalább lesz időm mással is fog­lalkozni”. Így kiszolgáltatottan az ágyhoz szögezve belátta, hogy a viccesen hangzó mondat nagyon is érzékeny pontját érinti lelké­nek. Nem akart még lemondani a testi gyönyörökről. Péter a maga állította tízes skálán kilenc pontot adott Editnek. Úgy vélte, hogy odaadó, hűséges típus. Az egy pontot azért vonta le, mert a ruházat nem engedte, hogy részletesen szemügyre vegye.

Edit után a hippi külsejű Katát, a terapeutát vette szemügyre. Szerette a sportos, ám vagány, határozott nőket. A „Látszat Csal kisasszony” azok közé tartozott, akik mindig tudnak meglepetést okozni. A göndör haj keretezte tökéletes latin metszésű arcon vi­selt vékony, keretes John Lenon szemüveg a komolyságot hivatott közvetíteni. Kata öltözete a könnyen kapcsolatot teremtő, gyakran partnert váltó lány képét erősítette. Széles csípőjét nézve megálla­pította, hogy a „Látszat Csal kisasszony” ősanya alkatú, aki - mikor hormonjai kiszabadulnak a fogamzásgátlók ketrecéből - sorozat­ban szüli majd a gyerekeket.

Péter szívesen vállalt volna legalább egy apaságot a „Látszat Csal kisasszony” öleléséért cserébe. Soha nem fukarkodott az ilyen vállalásokkal. Bár sok türelme nem volt a gyerekekhez, úgy gondol­ta, hogy a nő dolga babusgatni és nevelni a gyereket. Az apa felada­ta, hogy férfimintát adjon. Szerinte a férfi szabadnak születik, akit egyetlen nő sem köthet béklyóba. Eszébe jutott Bandi, aki úgy fogalmazta meg mindezt: „egy férfi száz kiló felett kezdődik, bü­dös a szája és a száján kijön a bevitt ételek, italok gőze”. Nem értett egyet Bandival, de gyakran idézte őt, ha meg akarta botránkoztatni a környezetében lévő nőket.

„Látszat Csal kisasszony” nyolc pontot kapott Pétertől.

Emese következett, aki fehér nadrágot és trikót viselt, ami alatt kirajzolódott a sportmelltartó. Péter külsőleg nem talált semmi rend­kívülit a lányon, egyszerű szürke kisegérnek látta a fekete lófarkas lányt. Hangja volt az egyedüli, ami miatt hat pontot adott a lánynak. Kedvelte a kissé rekedtes, búgó hangú nőket. Arra gondolt, ha ko­paszra borotválná a fejét a lány, akkor valószínűleg sokkal izgatóbb lenne, és két ponttal jobb eredményt érhetne el. Mire a végére ért a mustrának, a gyógytornász és a terapeuta elköszöntek tőle, csak Edit maradt a szobában.

-    Aludjon, holnap megkezdődik a rehabilitációja. Sok erőre lesz szüksége - mondta a kartonjai fölé hajolva Péternek. Péter becsukta a szemét, és gondolatait ismét szabadjára engedte, amelyek visszatértek a Zagyva melletti erdőbe, ahonnan leste a víz­partján labdázó lányokat.

LÉLEKCSAPDÁBAN III.