az eget, pemzlijét nem mártotta sűrűn a festékbe, nehogy lecseppenjen róla a festék a földre. Ezért történhetett, hogy nem sikerült tökéletesen átszínezni az eget, néhol kikandikált egy kis kék, máshol a felhők fehér báránykái. A hajnali csönd igyekezett magaalá gyűrni a pirkadatot, megőrizve az éjszaka nyugalmát. A galambok azonban nem nyughattak, hosszan búgva tudatták az új nap kezdetét. Felverve a még alvó rigókat, akik csatlakoztak a nagyobbakhoz és füttyük vidámmá varázsolta a reggelt. Az ébresztőóra még mélyen hallgatott, de az önkéntesek hangjára felébredt mindenki. Hirtelen hatalmas robaj támadt, elhallgattak a madarak, mélyről jövő öblös dörmögésre emlékeztető hangon kezdett zengeni az ég. Majd megnyíltak az égi csatornák és ontották az aranyat érő könnyeiket. Beköszöntött a május, az újrakezdés és a szerelem ideje. A kerti rózsák megérezhettek valamit, dédelgetett bimbóikat hagyták szétnyílni, hogy köszönthessék az égi áldást és pompájukkal lenyűgözzék a korán kelőket. Mire mindegyik megmutatta magát, az égről lefolyt a vörös festék és átadta helyét a szikrázó napsütéses kékségnek. Akik mindezt átélték, nem tehetettek mást, mosolyogtak egész nap. S mivel a mosoly ragályos, körülöttük mindenkire ráragadt a májusi hangulat.
#napiagyalas #istevean
Gyönyörű, színpompásra sikeredett ez az írás. Filmként pereg előttem a betűk sokaságát összerakva.
VálaszTörlésNagyon köszönöm, akkor sikerült átadnom a hangulatom ;-)
VálaszTörlés