LÉLEKCSAPDÁBAN XI.

Részlet a Lélekcsapdában című regényemből, ami 2011-ben jelent meg.

A faluházban a következő órában összebújós dalokat játszott a zenekar. A világításért felelős rendező a mennyezeti lámpák felét lekapcsolta. Kedvezni akart egy kicsit a táncolóknak, hiszen egy­kor ő is hasonló mulatságon ismerkedett a lányokkal. A zene és a félhomály hangulata mindenkit magával ragadott. Az egymáshoz tapadt párok kezei felfedezőútra indultak. Amikor felcsendültek a The Sound of Silence (Csend hangjainak) akkordjai, a lányok közül többen felsikoltottak. Péternek ekkor tűnt fel, hogy Zsuzsa és Jóska körül valami nincs rendben. Egy magas fiú próbálta szétválasztani a párt. Eközben szándékosan Zsuzsát tapogatta. Amikor a lány szoknyája alá akart nyúlni, Zsuzsa megfordult és hatalmas pofonnal jutalmazta a szemtelenkedőt. Jóska maga mögé húzta Zsuzsát. A meglepődött fiú elő­ször úgy tett, mintha elindulna kifelé, majd hirtelen megfordult és Jóskát pontosan állon találta jobb öklével. Jóska elterült a váratlan ütéstől. Péter oda súgta Évának, hogy segítenie kell Zsuzsának és a barátjának. Odalépett a magas fiú elé és nyomatékosan megkérte, menjen onnan. A következő pillanatban Péter egy villanást látott, ami elől elhajolt. A lányok most már ijedségükben sikoltoztak. Péter hallotta, amint többen kiáltják: „Vigyázz, kés van nála!”. A következő pillanatban érezte, hogy a jobb karját elönti a forróság, odakapott a baljával. Érezte, amint a nyálkás meleg kibuggyan az ujjai között. Rádöbbent, hogy megszúrták.

-  Vigyázzatok, megszúrt! - tört ki Péterből. Majd egy újabb villanást látott és a bal karjába is belenyilallt a fájdalom. Ekkor már egy nagy kör közepén álltak, a másik faluból való magas fiú kezében a késsel fújtatva kereste a menekülési lehetőséget. Feri kihasználta a fiú feszültségét és hirtelen hátulról rávetette ma­gát, hátrarántotta a kést szorongató jobb kezét. Olyan magas­ra emelte, hogy a támadó arca a földet érte. Feri nagy erővel be­lerúgott a késelő gyomrába, aki elterült. A földön fekvő kést messzire rúgta az asztalok közé. Érezte, hogy valami nincs rendben a háta mögött, de már nem volt ideje megfordulni. Hirtelen elsöté­tedett minden. Egy, a késelő társaságához tartozó fiú székkel ütöt­te le Ferit. Éva megfogta Péter vértől ragacsos kezét és maga után vonszolta.

-    Gyere már, mindjárt itt lesznek a rendőrök! - kiáltotta aggódva.

-    Nem mehetek. Mi van Jóskával és Zsuzsával? Megígértem, hogy vigyázok Zsuzsára - tiltakozott Péter.

-    Ne beszélj butaságokat, mind a két karod megsérült. Nézd, Zsuzsa már feltámogatta Jóskát és ők is kifelé igyekeznek. Emlé­kezz! Mondtam idejövet, hogy a városi rendőrök nem válogatnak, mindenkit összeszednek és bevisznek. Ferit már a fiúk támogatják kifelé. Gyere már! - parancsolt rá Éva. Átjutottak a bejáratnál álló nagy tömegen, Éva a falu széle felé vezette Pétert. - Van ott egy üres csőszkunyhó, ott megnézzük, mennyire komolyak a sebeid - ma­gyarázta a lány, miközben egyre szaporázta a lépteit. - A többiek is odajönnek. Mindenki tudja, ha baj van, ott találkozunk - perceken belül megpillantották a magányos csőszkunyhót, ahonnan gyenge fény világított, pislákolt.

-    Valaki már van ott, nem kelepce ez? - kérdezte Péter.

-    Nem lehetnek idegenek. A lámpást eldugtuk, és csak az talál­hatta meg ilyen hamar a sötétben, aki ismeri a rejtekhelyet - nyug­tatta meg Éva a fiút. Belépve látták, Klári a falócán ülve ölében Feri fejét tartotta, és simogatta. A másik lócán Zsuzsa ápolta Jóskát, nem bánva, hogy a rövid szoknyája alól kivillan a fehér bugyija.

-    Vedd le az inged és mutasd a karjaidat! - utasította Éva a csősz­kunyhó biztonságos fedezékében Pétert. A többiek is kíváncsiak voltak a fiú sebeire. Egyértelmű volt, hogy Péter szerezte a leg­súlyosabb sérüléseket az este.

-     Nincs semmi komoly bajom, csak egy-két karcolás az egész

- igyekezett nyugtatni magát és a többieket Péter. Azonban az ingét nem tudta egyedül kigombolni. Éva segített, amikor karjairól húzta le az ingujjat, Péter felszisszent. Az időközben megalvad vérbe bele­ragadt ing felszakította a sebét, ami erősen vérezni kezdett.

-    Ne félj, vigyázok! - biztatta Éva -, hozzatok vizet, ki kell mos­ni a sebet, utána meglátjuk, mennyire komoly a sérülés - adta ki a feladatokat a lány. Bevizezte Péter ingének a sarkát és gyengéden mosni kezdte a seb környékét a fiú jobb karján. Péter összeszorí­totta a száját, de többször felszisszent. - Úgy látom, nem ért eret a vágás, de elég mély, egy szorítókötést kell rátenni. A legjobb lenne egy kis jóddal átmosni előbb. Ki tud hazulról hozni egy kis jódot és egy váltás inget Péternek - tette fel a kérdést Éva.

-    Jódot tudok hozni - ajánlotta Zsuzsa -, de ingem az nincs. Jóska elkísérsz, és hozol egy inget Péternek?

-    Ühüm - bólogatott Jóska, akinek a jobbhorog óta, csak résnyire nyílt ki a szája. - Várjatok még, megnézem a bal karját is - állította meg az indulni készülőket Éva. Egy újabb szisszenés hallatszott Pé­tertől, amint a bal karjáról is lefejtette az inget. Éva benedvesítette az ing másik sarkát, és azzal tisztította meg a sebet.

-    Szerencsés vagy, ez a seb sem csúnyább a másiknál - közölte felszabadultan Éva -, menjetek, hozzatok jódot és egy váltás inget. Esetleg kötszert, de ha nem találtok, akkor az ingből tépek szorító­kötéshez darabokat - indította útra Zsuzsát és Jóskát. Négyesben maradtak a kunyhóban. Ferit Klári ápolta, Éva pedig nekiállt felda­rabolni Péter ingét, hogy addig is legyen kötés a seben, amíg vis­sza nem térnek Zsuzsáék. Péter hirtelen dideregni kezdett a nyári meleg ellenére. Éva lefektette a lócára és hozzábújt a fiúhoz, hogy testével melegítse. A fiú hálásan szorította arcát a lány melleihez. Éva simogatta Péter fejét, majd lehajolt és gyengéden megcsókolta a fiút. Éppen csak az ajkaik értek össze, ismerkedve játszadoztak egymással. Közben a szomszédos lócán csókcsatába kezdett Klári és Feri. Egyik pár sem zavartatta magát, mindegyikük a társára figyelt. - Nincs szükség díszkivilágításra, kell majd a petróleum, mikor megjönnek a kötszerrel - állt fel egy pillanatra Éva a fiú mellől és eloltotta a lámpást. A sötétben szorosan bújt Péterhez, ajkát kereste, hogy egyre követelőzőbb csókokkal birtokba vegye a sérült fiút. A szomszédos lócán Klári és Feri sem tétlenkedett. A kunyhóból egyre felszabadultabb zihálások vegyültek az éjsza­ka neszeivel.

Jóska és Zsuzsa kerülővel mentek a faluba, hogy ne fussanak bele az esetleges rendőri ellenőrzésbe. Először Jóskáék tanyájára men­tek, ahol minden sötétségbe burkolódzott. Borzas és Fickó a két házőrző nem ugatott. Messziről megismerték gazdájukat és fark­csóválva mentek elébe. Zsuzsát megszagolták, úgy tűnt, kedvükre való volt a lány illata, mert nem morogták meg. Jóska a hátsó udvari szobájához vezette Zsuzsát. A szobában vaksötét volt, de Jóska csu­kott szemmel is megtalálta a szekrényt. A lány viszont nekiment az ágy sarkának, a fájdalomtól majdnem felkiáltott. Türtőztette magát, nem akarta, hogy a fiú rokonsága felébredjen. Jóska odalépett Zsuzsához és megfogta a kezét. - Gyere, ülj ide! - vezette egy székhez -, amíg megkeresem az inget, nehogy kárt tegyél magadban, mert nem tudok majd elszámolni a kék foltjaiddal - viccelődött. Zsuzsa szót fogadott leült, de nem engedte el Jóska kezét.

-    Köszönöm, hogy megvédtél - hálálkodott a lány -, ha nem fájna az állad, akkor most megkapnád a hősnek járó jutalmat. Pompás esténk lehetett volna, ha Lali nem kezd el tapizni.

-    Annyira nem fáj, hogy egy kísérletet ne tegyek a megérdemelt jutalom átvételére - hajolt le Jóska Zsuzsához. Ajkaik egybeforrtak, hamarosan a tanya csendjét megtörte a zihálásuk. Zsuzsának jutott eszébe, hogy ideje lenne indulniuk, hogy Péter sebeit elláthassa Éva. Jóska kelletlenül hagyta abba a csókolózást. - Egy hősnek több is jár, nem gondolod - adott hangot csalódottságának.

-    Igen, én is úgy gondolom, de most segítenünk kell Péteren, aki bátran kiállt Lalival szemben, pedig látta, hogy kés van a kezében. Örülök, hogy nincs komoly baja. Ne lógasd az orrod, lesz még al­kalmunk bepótolni, amit most elmulasztottunk - vigasztalta Zsuzsa Jóskát. A fiú belátta, hogy most nem lehet önző, gyorsan előszedett egy meglehetősen bő sötét inget. Megfogta a lány kezét, aki hálásan a melleihez szorította a fiú kezét. Elindultak Zsuzsához a jódért és a kötszerért. Útközben sem engedték el egymás kezét. Egyiküket sem zavarta, hogy Zsuzsa jó fél fejjel magasabb volt a fiúnál. Negyed­órányi gyaloglás után megérkeztek Zsuzsáék portájához. A lány megkérte a fiút, hogy a kapun kívül várja meg. Csöndesen beosont, és alig több mint öt perccel később kötszerrel és egy üveg jóddal a kezében jött ki a kapun. A kötszert és a fertőtlenítőt az ingből kötött batyuba tették. Jóska türelmét egy röpke csókkal jutalmazta Zsuzsa, és kéz a kézben indultak a csőszkunyhóhoz. Messziről látták, hogy nem pislákol a lámpás. Lelkiismeret-furdalásuk támadt.

-    Talán Péter rosszabbul lett - aggódott Zsuzsa -, bementek az ügyeletre. Mi pedig szórakoztunk. Nem tudok a szemükbe nézni, ha miattunk lett rosszabb az állapota.

-    Ne aggódj, biztos elfogyott a petróleum és elaludtak - mondta nem túl meggyőzően Jóska. Szaporábbra vették az iramot. Úgy kétszekérnyire lehettek, amikor meghallották a kunyhóból kiszűrődő hangokat. Hirtelen összeölelkeztek, elnevették magukat és hangos trappolással közelítették meg a kunyhót, hogy a bentieknek legyen idejük rendbe szedni magukat. Mire beléptek a kunyhóba a lámpás már világított.

-    Milyen gyorsan visszaértetek - jegyezte meg Éva, mint aki­nek elveszett az időérzéke. Mutassátok, mit tudtatok összeszedni. Nagyszerű, ügyes vagy Zsuzsa. Nem számítottam, hogy kötszert is tudsz hozni. Gyertek fiúk, fogjátok le Pétert, mert a jód nem lesz kellemes.

-    Bírom én az erős paprikát is, nem félek egy kis jódtól sem - hősködött Péter. A fiúk ennek ellenére odaálltak és lefogták mind­két karját. Éva egy gyors csókot lehelt a szájára, és nekiállt ellátni előbb a jobb majd a bal kart. Péter belátta, nem hiába kérte a lány a barátait, hogy fogják le. A fájdalom rohamokban tört rá. Pálinkát kért, hogy kicsit kábítsa magát. Éva azonban résen volt, az első korty után elvette az üveget és annak a tartalmát is a fertőtlenítésre hasz­nálta. Péter annyira kimerült a fájdalomtól, hogy mire Éva elkészült a sebek bekötözésével, addigra elnyomta az álom. Éva mellette ma­radt. Érezte a fiú emelkedő lázát. Hideg vizet kért, és negyedórán­ként cserélte a borogatást a fején.

LÉLEKCSAPDÁBAN X.