ZENÉRŐL

NAPI AGYALÁS 271. A zene úgy lépett be az életembe,
mint egy látomás. Nyár volt a Tisza örömtelin nyögdécselt a hajók alatt. Szerette, amint a hajók meghágták. A park fáinak lombkoronái teljes zöldjükben pompáztak, a szellők incselkedtek a levelekkel, akik csiklandósan kacagva engedtek a pajzánkodásuknak. Egy dallam kúszott közelembe, igyekezett beköltözni a belsőmbe és ekkor bekövetkezett a csoda. A zenének nem csak hangjai, hanem illatai és színei is megjelentek. Olyan örömöt okozva ezzel, amilyet addig nem ismertem. Megéreztem a lüktetést, amit a száguldó vérem okozott, miközben a zene bekebelezett, már nem ő volt bennem, hanem én voltam benne. Sohasem gondoltam, hogy ugyanúgy beleszerethetek egy zenébe, ahogy beleszerethetek egy emberbe. A dallam eleinte csak magával ragadott, elvarázsolt és leigázott és magáévá tett, amint ismeretlen harmóniát költöztetett a lelkembe. Azóta tudom, hogy a zene nyelve felette áll minden beszélt nyelvnek, mert mindenkit megérint, mindenki érti és érzi. Ahol az emberek már kifogytak a szavakból, ott van a zenének a kiteljesedése és közvetíteni tud a szótlanok között.

#napiagyalas #istevean